Miért pont Giardino di Ausonia?

 
 

“Ahol az Apsia, a legszentebb folyó a tengerbe ömlik, a nő a férfival egyesül: ott kerül megalapításra egy város, mert az isten átadja neked Ausonia földjét”:

ez Apolló isten jóslata, aki egy chalcisi csoportot arra indított, hogy megkíséreljék a Jón tengeren megtalálni ezt a földet, Ausonia földjét, a Nap földjét, amely virágzik és gyümölcsökben gazdag és ahol a mítosz szerint egy szőlőtőke összefonódik egy vadfügefával. A görög történetíró Diodoro Siculo elbeszélése szerint ez volt az a jel, amely a kolóniák hajóit a partjaink mentén lehorgonyzásra késztette, mivel ezekben a helyekben felfedezni vélték az isten számukra kedvező sugallatait. Így megalapítottak itt egy várost, amelyet Reghionnak neveztek el és, amely valószínűleg a görög ρήγνυμι, reghnümi, tör, széthasít igéről kapta nevét, amely a szicíliai szárazföld végbement leválására utal. Sok más legenda övezi a város régmúltját, mint például az a legenda, amelynek középpontjában a mediterrán, keleti és indoeurópai népek közötti árucsere áll (Krisztus előtt 1260). Ez az az időszak, amelyben a legkeresettebb áru a Lipariról származó obszidián. Innen ered a Lipari-szigetek lakosainak gazdasági ereje és felsőbbsége. A Lipari-szigetek utolsó hercege, Giocasto, amikor megérkezett ezekre a földekre egy kunyhókból és barlangokból álló agglomerációt talált a Scaccioti és a Calopinace patakok között: székhelyét Pentimele magaslataira helyezte, egy fennsíkra, amelynek neve fonetikai torzuláson keresztül Lipariniról Luparinira, majd Lupardinira változott, ahonnan a via Lupardini is ered, amely jelzi az utat egészen a létesítményünkig. Abban az időben, amikor Héraklész átszelte a Szorost, Giocasto herceg ezeken a magaslatokon élt és uralkodott és az alul fekvő öbölben ellenőrizte a keleti és nyugati hajóforgalmat. Ez egy dicső időszak volt a város számára, amelyet még emlékezetesnek tekintettek a zsarnok Anassilao di Reggio (Kre. 498 ), az egyetlen olyan ember idejében is, aki ezt a dicsőséget képes volt újjáéleszteni. És még ugyanebben az időben beszéltek a rendkívüli Menhirről (vertikális monolitikus felépítmény), amelyet a reggió-i part leghercegibb és legerősebb urának, Giocastonak az emlékére emeltek. A Menhirt Giocasto halálakor építették a Lupardini jelenlegi magaslatain, oly módon, hogy az összes hajós adózhasson a nagyherceg előtt. A Menhir felépítése természetesen utal a hatalom rejtélyére, a lélek vándorlására és az orfikus rítusokra: ezek a rítusok a Dionüszosz kultusz legvéresebb részét lágyítják a tánccal és a liturgikus énekekkel kísért felajánlásokkal, amely szertartás az ókori Görögországban széles körben elterjedt és azt ennek a magaslatnak az erdeiben gyakorolták. Giocasto Menhirjét Lupardini-ban vagy Pentimele-ben őrizték évszázadokig, amelyhez hozzáadódott a szél éneke, az Eolus isten ajándéka és a domb erdeje, azaz az orfikus rítusok helye, amelyek a reggió-i közösség gyökereit foglalják össze. Valószínűleg a pentimele-i domb sokáig tabu volt olyannyira, hogy a rómaiak annak lejtőjét toronybörtön (Kre. I) építésére használták és ennek a dombnak e régi és lenyűgöző város történelmében betöltött fontos szerepét még sok más híresztelés és beszámoló tanúsítja egészen napjainkig … de amikor ezeken a helyeken jár, csak egy pillanatra hegyezze a fülét és fel fogja ismerni a szél énekét; vegyen egy mély lélegzetet és érezni fogja e domb gyümölcsfáinak illatát; nyissa ki a szemét és nézzen körül, érezni fogja a Nap Földjének, a giardino di Ausonia-nak a melegét.